Akik említésre méltók

alszopori Nagy István:

(1777-1843 szülei: alszopori Nagy János és Kovács Zsuzsanna, felesége rádoczi Márton Eszter). Esterházy Pál kerületi mérnöke. Ő ásatta Esterházy Pál költségén 1835-től fogva több évig a Hanságon végig, Győr felé vezető csatornát. 1809-ben a nemesi felkelő seregben, mint kapitány szolgált, s a Győr alóli visszavonulás alkalmával, a visszavonuló nemesi felkelő sereg, egy részét, az általa jól ismert Hanságon, szerencsésen keresztül vezette, akkori időből Davidovics és Mesko tábornokoktól, dicsérő okleveleket kapott. Sírja az alszopori temetőben található.

Simunyák János:

(Alsó-Szopor 1813- szülei: Simunyák János és Fejér Katalin) Volt tizedes 1833-tól 1839-ig az 5. huszárezredben szolgált. 1848 októberében altiszt lesz a Győrben szerveződő 23. honvédzászlóaljnál. Nov. 13-tól hadnagy alakulatánál a feldunai hadtestben. 1849 február elején egy szállítóoszlop parancsnoka Karcagon. Zászlóalja hadkiegészítő tisztjeként 1849 április végén Debrecenben, május közepén Nagyváradon tartózkodik.

Munczy Ádám és fia Munczy Lajos:

Munczy Ádám (Berény 1819-Soprom 1904 szülei: Munczi Ádám és Horváth Julianna, felesége Horváth Julianna) 1848-as szabadságharcban Farkas Miska cigányprimás bandályával Klapka György seregének tábori zenekarában játszott. 1848-ban és 1850-ben Alszoporon két gyereke született, az újkéri anyakönyv bejegyzése szerint, felesége Horváth Julianna.
Fia Munczy Lajos (Berény 1846-1910 felesége: Tschürtz Elvina) 1861-ben mint a "csepregi zenésztársaság" prímása Vajda Ferenc prímástársával együtt 12 tagú zenekaruk számára letelepedési engedélyt kért Sopronban, (a Munczy-családra vonatkozóan Alsószopor község igazolja a 10 évi megszakítás nélküli ottartózkodást), felesége Tschürtz Elvine. 1871-től a bécsi konzervatóriumba tanult, éveken át tagja, elsőhegedűse volt Bécs Operazenekarának, s egyúttal herceg Eszterházy Pál házimuzsikusa is. Később saját zenekart szervezett. Az 1880-as évek második felében már a világot járta. Neves fürdőhelyeken és európai fővárosokban (Szentpétervárott, Madridban, Londonban) koncertezett. Együttesében muzsikált klarinétos édesapja és csellista öccse, Béla, valamint hegedűművész sógora Makkay Béla. 1886-ban zenekarával együtt résztvett Bayreuthban Liszt Ferenc temetésén. Ezt követően 16 hónapig tartó amerikai körútra indult, Washingtonban, majd New Yorkban szerzett hírnevet a magyar zenének. Klasszikusokat, operettet, magyarnótát egyaránt játszott, széles repertoárjával, virtuozitásával elbűvölte közönségét. Ha nem tartózkodott külföldön, a soproni Arany Szarvas vendéglőben, a mai Pannóniában játszott. 1895-ben újabb amerikai körútra indult, ahol a chicagói világkiállításon Munkácsy Mihállyal is megismerkedett. A turné után Budapesten telepedett le. A városligeti Gerbeaud pavilonban muzsikált, ahol az 1896-ban hazánkba látogató portugál, majd a következő évben Erzsébet magyar királynő gyönyörködött játékában.

Fodor Miklós:

(Kemenesmihályfa 1857- Felszopor 1942) Középiskoláit és a tanítóképzőt Sopronban végezte, ahol 1877.-ben nyerte tanítói oklevelét. Pályáját még ez esztendőben az Alszopori Evangélikus Népiskolában kezdte meg, ahol 1922-ig folytatta megszakítás nélkül, pedagógiai munkásságát. Ezen idő alatt felettesei legnagyobb elismerését vívta ki, és Károly király, II. osztályú arany éremmel jutalmazta, a tanítói pályán eltöltött eredményes működéséért.

 

Gyarmathy Ferenc Géza:

 

Gyarmathy Dénes:

(Alszopor, 1895- szülei: Gyarmathy Dénes és Seregély Anna) Evangélikus lelkész, középiskoláit Sopronban, teológiai tanulmányait Sopronban, Bécsben és Lipcsében végezte. Papi hivatását Körmenden, mint segédlelkész kezdte, majd Szombathelyen hitoktatóként folytatta. 1922-ben került Rábaszentandrásra. A gazdakör és a levente egyesület elnöke volt. Felesége Horváth Ilona volt, két fiúgyermekük született.

alszopori Nagy Elemér Iván:

(Sopron 1929-Bp.1985 szülei: alszopori Nagy Emil Elemér és Bencsik Erzsébet, feleségei: Lókody Julianna Eszter és Ulla Haulia Nagy). Ybl-díjas magyar építész, szakíró, kritikus, a 20. századi magyar építészet fontos alakja, több mint húsz éven át a Magyar Építőművészet felelős szerkesztője, a Kós Károly Kör alapítója. 1939-1947 között a budapes-ti Toldy Ferenc Gimnáziumba járt, majd 1947-1951 között a Műegyetem építészmérnöki karán tanult. Mestereinek Dr. Kotsis Ivánt és Weichinger Károlyt tartotta. A diplomázást követően 1951-1957 között az Építészettörténeti, majd 1960-ig a Lakóépülettervezési, ezt követően két évig pedig a Rajz- és Formaismereti Tanszéken dolgozott, tanársegédként és adjunktusként. Itt kötött barátságot Hajnóczy Gyulával és Szentkirályi Zoltánnal. 1958-1962 között hozta létre a brit arts and crafts mozgalmak, illetve a Bauhaus mintájára a Lakberendezési Műhelyt az egyetemen, ahol a hallgatók műhelymunka keretében sajátíthatták el szakmájuk gyakorlati elveit. 1960-1964 között meghívott előadóként az Iparművészeti Főiskolán is oktatott. 1962-től tervezőként kezdett dolgozni a KÖZTI-ben. Meghatározó középületei között említhető három szombathelyi kollégium (1966, 1975, 1976 - az elsőért 1968-ban Ybl-díjat kapott), a budapesti INTRANSZMAS-toronyház (1969), a BME Építőipari Laboratóriuma (1975 ) és Dunaparti tanszéki épülete (1983), valamint a szombathelyi fedett uszoda (1981). Emellett családi házakat is tervezett, többek között a Hunfalvy és a Szabó Ilonka utcában Budapesten; fontos munkája a Bolgár Népköztársaság nagyköveti rezidenciája a Vérhalom téren (1980). Építészeti tevékenysége mellett újságíróként, szerkesztőként, szakszerzőként is maradandót alkotott. 1959-1961 között a Magyar Építőművészet formai szerkesztője, 1961-1982 között felelős szerkesztő, 1982 után a szerkesztőbizottság elnöke. Több mint 50 cikket publikált a lapban. 1979-től az építészkritikusok nemzetközi szövetsége, a CICA (Comité International des Critiques ďArchitecture) vezetőségi tagja, 1983-tól a építészeti és városépítészeti nemzetközi kongresszus, az IKAS (Internationaler Kongress: Architektur und Städtebau) résztvevője. Finn felesége révén került közelebbi ismeretségbe a kortárs finn építészettel, amelyről könyvet is írt; barátai között tartotta számon Matti Makkinen neves finn építészt. Le Corbusierről írt könyve magyarul két kiadásban is megjelent (1969, 1985), és kiadták német nyelven is, az Oskar Gunnar Asplundról írt kötete pedig világviszonylatban is az elsők közé számított. 1960-tól a Magyar Építőművészek Szövetségének vezetőségi tagja, 1973-1982 között elnökségi tag. Több cikluson át a Mesteriskola egyik mestere. 1978-ban a Szövetség keretein belül létrehozza a Kós Károly Kört a nemrég elhunyt építész emlékének ápolására. Az alszopori temetőben nyugszik finn feleségével együtt.

Giczy János:

(Alszopor 1933-Sopron 2016 szülei: Giczy László és Kemény Gizella). Iskoláját az Alszopori ág. hitv. ev. elemi népiskolában kezdte, majd a soproni Berzsenyi Dániel gimnázium elvégzése után, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán egy évig tanult, majd a fővárosi és az egri tanárképző főiskolán képezte magát. Jakuba János, Bíró Lajos, Molnár József és Blaskó János tanítványa volt. 1959 óta Sopronban él. Számos önálló tárlata volt (Sopron, Műcsarnok Győr, Kismarton, Pápa, Műcsarnok Budapest, Hatvan). Csoportos (Kaposvár, Hatvan, Hódmezővásárhely) kiállítások mellett külföldön (Hollandia, Ausztria, Szlovénia) is gyakran szerepel. Díjak: a Pannónia Biennálé díja (Eisenstadt), Pro Arte Hatvaniensis emlékplakett, "Sopron 700 éve" 1. díj, "Arcok és sorsok" ezüstdiploma, a Nemzetközi Realista Triennálé kitüntető diplomája (Szófia), a vásárhelyi Őszi Tárlat Művészeti Alap díja, a 4. Dunántúli Tárlat Zala megye díja, a Dunántúli Őszi Tárlat Perényi-díja, a 3. Dunántúli Tárlat Művészeti Alap-díja, a 4. Dunántúli Tárlat "Dunántúl Művészetéért" fődíja, Csongrád megye díja, a vásárhelyi Őszi Tárlat Tornyai-plakettje, "Arcok és sorsok" bronzdiploma (Hatvan), az Országos Tájfestészeti Biennálé bronzdiplomája (Hatvan), az Országos Tájkép-festészeti Biennálé ezüstdiplomája (Hatvan), Kormos István-díj, Győr-Sopron megye művészeti díja (1967, 1976, 1984). Sopronban az óvónőképző tanáraként működött. Műveit őrzi a szombathelyi képtár, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum, a győri Xantus János Múzeum.

Szopori Nagy Lajos Dr.:

(Alszopor 1935- Székesfehérvár 2005 szülei: Nagy Lajos és Gyarmathy Margit). Tanár, műfordító, a finn irodalom értője. Számtalan regényt, verset fordított magyarra. Az írószövetség tagja, finn egyetemeken előadó. 1991-töl a helsinki magyar követség sajtóatasséja.




Dombóvári Miklós:

(Alszopor 1940- Budapest 1956 szülei: Dombóvári Antal) Ipari tanuló, az 56-os forradalom áldozata.

Erős Attila:

(szülei: Erős István és Kovács Sarolta). Gyermekéveit Újkéren (Alszopor) töltötte. Általános iskola hetedik osztályában érintette meg először a zene és a gitározás, egy helyi zenekart figyelve. Nyolcadik osztályos korában kapta meg édesapjától az első igazi hangszerét, egy Jolana Tornado elektromos gitárt. Győrben tanult tovább. A kollégiumban összeállt néhány osztálytársával, és az akkor aktuális dalokat játszották. Autodidakta módon képezte magát, sosem ment el zenét tanulni. 1972-ben az iskola befejezése után az NDK-ban egy hajógyárban dolgozott, mint hegesztő. Itt ismerkedett meg Románszki János és Pálfi József zenészekkel, akikkel közösen zenekart alapítottak. 1972 és 1975 között "vendéglátózni" jártak hármasban az NDK-ban. Itt kezdte meg gitáros pályafutását. Hazaérkezése után először ugyancsak vendéglátózott, de csak, mint énekes. Ezt követően egy vasvári rockzenekarba került, ahol Sweet-, Slade-, Deep Purple-dalokat játszottak. Itt Kányási Mihály gitárjátéka hatására döntött úgy, hogy ő is véglegesen ezt a hangszert választja. Először 1976-ban került a Lord zenekarba, de nem sokkal később bevonult katonának. A katonaévek alatt határozta el, hogy saját zenét szeretne játszani. 1978-ban írta első dalait. Leszerelése után a Lord helyett visszatért a korábbi vasvári zenekarába, ahol azonban nem találta meg számításait. Egyik helyről a másikra csapódott. 1979 februárjában a szombathelyi Ifiházban Vida Ferenc és Szántai Gyula Kacsa megkeresték, és kérték, hogy csatlakozzon ismét hozzájuk. 1992-ben családi okok miatt újra kilépett a zenekarból, ahova véglegesen 2000-ben tért vissza. Azóta is a Lord zeneszerzője, gitárosa.