Májusfát május elseje reggelre állítottak a legények. Annak az ifjú hölgynek szoktak állítani, akinek valamelyikük udvarolt, vagy tetszet, és szeretett volna udvarolni. A fát éjszaka kivágták törzsét letisztították feldiszítették és a lányos ház elött feállították. A fát reggelig őrizni kellett, mert esetleg, ha más is szemetvetett a lányra, akkor ellopták a fát, és a sajátjátjukat tették a helyére. (bekell vallani a falopást mi is elkövettük, igaz nem állítottunk helyette) Előfordult olyan állította, aki a lánynak vagy szüleinek nem tetszett, akkor eltávolították a fát. A fát május utolsó napján akik állították kiszedték, és a család megvendégelte őket. Ez a szokás még a mai nap is él.

A "tojásba dobálás" egy régi húsvéti játék. A játék lényege, hogy valaki egy hímes tojást a letesz a földre. a tojásba dobó, terpeszállásban, lehajolva, bizonyos távolságra a tojástól és innen kell pénzel, dobással beletalálnia a tojás testébe. A játék során a tojás tulajdonosát az motiválja, ha nem találja el a dobó, mert minden mellédobás bizonyos összeget ér.( a 60-as években általában 10 fillért) A három találat ért egy belevágást. Viszont ha a dobó sikerrel jár, és bent marad a pénz a tojásban a hímes tojás az övé, és a játéknak vége. Mint mindig a tréfa sem maradt el, volt hogy megfestettük a záptojást és azt tettük a dobó elé. Amikor beletalált volt meglepetés és nekünk futás.

Ez nem népszokás, de érdemesnek tartom megemlíteni. Az ért hívták őket botos öregeknek, mert már bottal jártak korukból kifolyólag. A rendtartásban volt szerepük. A kocsmában vagy valamilyen mulatságban a legények az ital hatására, esetleg más okból, hamar kakaskodtak egymással. A botos öregek meggyőzték őket, hogy fejezzék be, ha máshogy nem sikerült a botjaikkal. Szószerint jól elverték, azokat, akik nem bírtak magukkal, legközelebb jól meggondolták érdemes e. Abban az időben a fiatalok nem mertek ellenkezni az öregekkel. 1950-es években bezárt kocsma és mulatságot sem tartottak. Ekkor feledésbe merült ez a szokás.